> ## Content Index > Fetch the complete content index at: https://www.beyondtaglines.hu/llms.txt > Use this file to discover other available public pages before exploring further. # Egy ikonikus plakát tarkójára - URL: https://www.beyondtaglines.hu/egy-ikonikus-plakat-tarkojara/ - Published: 2026-02-10T21:58:00.000Z - Updated: 2026-07-07T22:10:40.000Z - Description: Orosz István Товарищи, конец! című alkotása egy csodálatos társadalom- és korrajz – egy nem annyira csodálatos társadalomról és korról. Hangulatjelentés a rendszerváltás hajnalán. Egy tarkónyi pillanatfelvétel, amely az ország függetlenségét, jövőbe vetett hitét, szabadságvágyát exponálja. - Author: Levente Kovacs - Tags: Werk, Orosz István, review, Kreátor, Reklámtörténet A *Vétó* 73\. [***Tovariscsi* *konyec-től az emoji-kampányig***](https://www.youtube.com/watch?v=rkENAWQ%5F4dg&ref=beyondtaglines.hu) címet viselő epizódja akár jó is lehetett volna, ha és amennyiben. Bevallom, kedvelem a *Vétó*t és a hozzá hasonló tartalmakat, de ha rajtam múlik, én megvétóznám, hogy egy beszélgetés szereplői ennyire felkészületlenül üljenek mikrofon és kamera elé. Ruff Bálinték eszmecseréje e felkészültség híján, sajnos, alig volt több, mint egy pénteken, 6\. órában megtartott középiskolai osztályfőnöki (*Gyerekek, a mai témánk: „Kedvenc választási plakátom, és ami épp eszembe jut róla”*) – csak felszínesebb, közhelyesebb és komolytalanabb verzióban. Pedig a téma roppant izgalmas, sőt, tanulságos. Nemcsak a politikai kommunikáció szempontjából, nemcsak plakátügyileg, de szociokulturálisan is, akár. Azon túl, hogy felvillantja a politikai kampányok sajátosságait, a választási üzenetalkotás és vizuális megformálás, illetve a hatalmi retorika alakulását – egész plakátkultúránk állapotját, a hazai kommunikációs ipar problematikáját is horzsolja, > **miközben bepillantást enged ebbe az elmúlt 35 évbe, ami olyan, amilyen, de mégiscsak a miénk.** És ez a visszatekintés akár a jelen számára is hordozhat némi felismeréseket; amennyiben érdekeltek vagyunk az összefüggések meglátásában. Ám most nem a [**#73\. *Vétó***](https://www.youtube.com/watch?v=rkENAWQ%5F4dg&ref=beyondtaglines.hu) műsorban elhangzottak egészére kívánok reflektálni (bármennyire is szeretnék), csupán egy konkrét, megidézett alkotás, a magyar plakátművészet egyik leghíresebb („a magyar rendszerváltás ikonikus”) művének vonatkozásában szeretnék tenni néhány kiegészítést, pontosítást. Pláne, hogy az alkotó az elmúlt három évtizedben sok felületen, sokszor elmesélte annak háttérsztoriját. ![](https://storage.ghost.io/c/bc/dc/bcdc50a4-7d47-4779-a7df-239e7ed7a2f9/content/images/2026/07/Orosz--Istva--n-grafikusmu--ve--sz.jpg) Orosz István grafikusművész (fotó: Komka Péter) Igen, Orosz István Товарищи, конец! (Elvtársak vége!) című plakátjáról van szó. Orosz István személyét nyilván nem kell senkinek bemutatni. Mindannyian tudjuk, hogy egy igazi legenda, a magyar képző- és plakátművészet egyik legnagyobb élő alakja, az anamorfózis mestere. Mi az az anamorfózis? Orosz nemcsak grafikusművész (Kossuth-díjas, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett), de mellesleg animációs filmeket rendez, ír és tanít. Dicséretes, hogy a *Vétó*ban legalább egy félmondat erejéig megemlítették a nevét. ****\[Talán az is közismert, hogy a cirill betűkkel írott cím helyes kiejtése (a hangsúlyt nagybetűvel, a fonémákat csak megközelítően jelölve): táVÁrisi káNYEC. Keringenek ugyan különféle változatok (továriscsi, táváriscsi, konyec és egyéb fonetikusan téves átírások), de ma már nem kell oroszul beszélni, hogy az ember kiderítse a** [****helyes változatot**](https://www.youtube.com/watch?v=BoxQ6xf1Dnc&ref=beyondtaglines.hu)****, és annak megfelelően hivatkozzon rá. Úgyhogy jobban ezt se taglalom.\]** És akkor jöjjön a lényeg. Aki nem hallotta, nem látta a műsort, annak kivonatolom az Orosz-plakátot érintő gondolatokat, mégpedig jóval megbízhatóbban, mint azt elvtársunk, a ChatGPT tenné. Íme: **A beszélgetők röviden méltatják Orosz alkotását, mellyel a Magyar Demokrata Fórum kampányolt 1989–1990-ben. Megállapítják róla, hogy a képen „egy szovjet katona vagy valamilyen tábornok távozik”; felhívják rá a figyelmet, hogy „egy grafikusművész, Orosz István tervezte”, hogy „csodálatos a kivitelezés” és „csodálatos az ötlet is, hogy még itt van, közelről látjuk a tarkóját, de nekünk háttal van... elfelé megy”. Azt is megtudhatjuk ezen mély elemző mondatok után, hogy „ha nem lenne jó ennek az ötlete, teljesen mindegy, hogy grafikusművész rajzolta volna-e vagy sem – nem működne”. Sőt, még a kép mögöttes üzenetét is felfejtik számunkra: „az elhízott, kövér, korrupt szovjetek, akiknek látszik a tarkóján a redő... és hogy vége van és menjenek el. Ennek ez a metaüzenete.” És a végső konklúzió: „nem számít a kivitelezés, ha az ötlet jó.”* Nos, a magyar plakátkultúra, Orosz István művészete, a rendszerváltás emlékezete és a ténybeli hitelesség iránti tiszteletből a következő gondolatokkal szeretném ezt az elemzést kiegészíteni. ## **Illusztrációtól a „választási plakátig”** Ahhoz, hogy egy alkotásnak értsük a jelentését, megfelelő értelmezést (megfejtést?) tudjunk neki adni, érdemes ismernünk annak keletkezéstörténetét, kontextusát. A *Товарищи, конец!* (Elvtársak vége!) című plakát esetében az alapvető információ így hangzik: ezt a művet a művész *eredetileg nem választási plakátnak szánta.* Orosz István 1985-ben készíti el első verzióját, akkor még szöveg nélkül. Nem felkérésre, nem politikai/választási céllal. Hanem mint szuverén, önálló művészi alkotást, egy animációs munkája számára. (Orosz visszaemlékezése szerint: könnyű volt megrajzolnia a képet, mert gyermekként sok szovjet tiszt tarkóját látta, ahogy a kecskeméti Zója utcai általános iskolába hozták-vitték csemetéiket a tányérsapkás apukák.) Vagyis: 1985-ben, a rajz keletkezése időpontjában a szovjet csapatok még „ideiglenesen” állomásoztak hazánkban, és *senki nem sejtette*, hogy valaha kivonulnak. Orosz István műve egy életérzés kifejeződése, egy *létállapotrajz*. > **Groteszk „költői kép”: a tarkóján tokát hizlaló, arctalanul és arcátlanul élősködő elnyomóhatalom metaforája.** Igaz, amikor egy lakiteleki kiállításán bemutatta a grafikát, nem volt semmi visszhangja. Aztán 1988-ban, mikor a rendszer már erősen recsegett-ropogott, a művész aktualizálja a képet, rákerül a felirat: *Товарищи, ADIEU!* (Elvtársak, viszlát!) Így, oroszul-franciásan. Ezzel a gesztussal új jelentésmezővel bővíti a képet, bátrabban és konkrétabban reflektál a változó politikai helyzetre. ![](https://storage.ghost.io/c/bc/dc/bcdc50a4-7d47-4779-a7df-239e7ed7a2f9/content/images/2026/07/tavarisi-adieu.jpg) Adieu! Orosz később fogja magát, megmutatja a grafikát Lezsák Sándornak, a formálódó MDF egyik alapítójának, hátha lát benne fantáziát, esetleg fel tudják használni valamire. Lezsáknak tetszik a kép, ő javasolja a művésznek, hogy az „adieu” helyett azt írja rá: „*конец*”. És itt érdemes megfigyelnünk egy újabb momentumot, amit a vétósok elvétettek észrevenni: akkoriban úgy vetítették a szovjet filmeket, mint most a *Halálos iramban* (Fast and Furious) nevű franchise remekműveit, > **következésképp a szocialista filmkultúra ezen végszavát (конец фильма/a film vége) mindenki tökéletesen ismerte.** Lezsák jó érzékkel (hiszen mégiscsak költő) mozgatta be a „konyec” kifejezés ezen jelentésmezejét – és élesítette a plakát érzelmi töltetét. E diszkrét célcsoportra hangolás (az eredeti mű finomabb átkeretezése!) révén született meg és égett be a fejekbe „a rendszerváltás ikonikus plakátja”. Lezsák persze azt is tudta, jobb óvatosnak lenni, ezért nem mutatta meg a képet az MDF vezérkarának. Saját szakállára döntött és nyomtatott ki belőle nagyobb mennyiséget, amivel egyetlen éjszaka alatt plakátozták be az országot. A maga korában ez a radikális „szókimondás” egyre jobban jellemezte a közéletet, mindenki egyre bátrabban merte ráncigálni a hatalom bajszát. Orosz István plakátja ennek ellenére újnak, frissnek, szokatlanul merésznek hatott. (Bár tegyük hozzá: a plakát 1988 végén került ki az utcákra, amikor a hatalomnak kisebb gondja is nagyobb volt, mint plakátragasztókat hajkurászni, annak ellenére, hogy állítólag [berágtak miatta](https://24.hu/kultura/2020/07/22/mi-tortent-a-grafikussal-aki-bo-harminc-eve-megrajzolta-a-legendas-t%D0%BE%D0%B2%D0%B0%D1%80%D0%B8%D1%89%D0%B8-%D0%BA%D0%BE%D0%BD%D0%B5%D1%86-plakatot/?ref=beyondtaglines.hu).) ![](https://storage.ghost.io/c/bc/dc/bcdc50a4-7d47-4779-a7df-239e7ed7a2f9/content/images/2026/07/tavarisi-kanyec.jpg) Konec! És ne feledjünk egy fontos kontextuális tényezőt! Orosz István a film- és színházi plakátok nagymestere. Az *Elvtársak vége!* pontosan úgy, olyan aprólékossággal van kivitelezve, megkonstruálva, mint a műfaj legjobb alkotásai. Nem véletlen, hogy az akkori plakátkultúrán szocializálódott szocialista társadalmunk számára ez a kép ekként (is) dekódolódott: „*Ez az előadás/szerep, amit az elvtársak ránk kényszerítettek – most véget ért!”*. A képen keresztben elhelyezett *конец!* felirat is ezt sugallja (mint egy felülragasztás, lásd: „Minden jegy elkelt!” vagy „Utolsó előadás!” stb.) ![](https://storage.ghost.io/c/bc/dc/bcdc50a4-7d47-4779-a7df-239e7ed7a2f9/content/images/2026/07/orosz-istvan-plakat-02.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/bc/dc/bcdc50a4-7d47-4779-a7df-239e7ed7a2f9/content/images/2026/07/orosz-istvan-plakat-06-1000-600x858.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/bc/dc/bcdc50a4-7d47-4779-a7df-239e7ed7a2f9/content/images/2026/07/orosz-istvan-plakat-a1.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/bc/dc/bcdc50a4-7d47-4779-a7df-239e7ed7a2f9/content/images/2026/07/rododendron_small.png) ![](https://storage.ghost.io/c/bc/dc/bcdc50a4-7d47-4779-a7df-239e7ed7a2f9/content/images/2026/07/orosz-istvan-plakat03.jpg) Orosz István plakátjai Vicces mellékszál a történethez: az *Elvtársak vége!* láttán szovjet katonák rohamozták meg az MDF székházát, szuvenírt akartak maguknak a plakátból. Szegény Szabad György, mikor késve érkezett egy elnökségi ülésre, döbbenten állapította meg, hogy „Atyaisten, itt vannak az oroszok!” És az is érdekes, hogy a kivonuló oroszok elkészítették a saját válasz plakátjukat (mondjuk, nem tettek bele nagy energiát). Hát nem humoros csapat? ![](https://storage.ghost.io/c/bc/dc/bcdc50a4-7d47-4779-a7df-239e7ed7a2f9/content/images/2026/07/isten_veletek.jpg) Micsoda gesztus ## **Akkor miért is „működik” a *Товарищи, конец!* plakát?** Szóval, kicsit összegezzünk és pontosítsunk. Ez a plakát nem azért „működik”, merthogy „csodálatos az ötlet”, mármint: hogy a plakát szereplője „nekünk háttal van... elfelé megy”. És azt is erősen cáfolnám, hogy „ha nem lenne jó az ötlete, teljesen mindegy, hogy grafikus művész rajzolta volna-e vagy sem. Nem működne.” Orosz István 1985-ben készült rajzának kulcsa az átkeretezés; ebben rejlik az ötlet, hovatovább, ez teszi műalkotássá. Az a felismerés, hogy egy korábban megalkotott kép újragondolható, új jelentéssel ruházható fel, például: ha összeszikráztatjuk a történelmi pillanattal. > **Ez Orosz István zsenialitása, kreativitása, művészi eredetisége.** Még egyszer: nem a „tarkóperspektíva” az ötlet, hanem hogy a művész új kontextusba, *beszédhelyzetbe* emeli az eredetit (*Товарищи, ADIEU!*), amely keretezés tovább finomodik (*Товарищи, конец!) –* ésennek a folyamatnak a *kivitelezés* (filmes, színházi plakátformátum, annak mívessége, artisztikussága) ugyancsak lényegi, jelentést hordozó része.Gondoljunk bele: ha ugyanerre a képre az volna ráírva, magyarul (!), hogy „Elvtársak, jó utat!” – az mennyire erőtlen volna. Esetleg: „Katonák, konyec!” Kevés. „Ruszkik haza!” Stiláris baklövés, nem odaillő. Szóval, a hátulról látott figura, az „elfelé menés” még nem ötlet, sajnos. (Ebből is látni, hogy a reklám- és kommunikációs iparban az „ötlet” definíciója mennyire ingoványos terepen jár.) De vissza a beszédhelyzetre! Ez a plakát megszólítja az egykori elnyomókat, az „elvtársakat”, akik előtte az országra kényszerítették „elvtársiasságukat”. Ráadásul a saját nyelvükön. Némi költői túlzással: oroszul (Orosz Istvánul, hm) és a művészet nyelvén küldi el őket a jó kurva anyjukba. Egy nemzet nevében adunk nekik egy verbális nyaklevest. Pont úgy, olyan gúnyos elégtétellel, ahogyan a Terminátor 2-ben hangzik el a híres mondat: *Hasta la vista, baby.* Ezen elemek együttese, komplex jelentése adja a plakát erejét, kérem szépen. Fontos látnunk és megállapítanunk: a választási *„plakátok”* (egyébként: indokoltan és érthetően) középszerű és igénytelen gondolati és vizuális megoldásaihoz képest az *Elvtársak vége!* egészen más minőséget képvisel. Épp ettől olyan időtlen, kortalan és univerzális. Merthogy: műalkotás. Nem konkrét politikai/választási üzenetet akar átadni. (Ne feledjük: az MDF csupán kihasználja, kapitalizálja a plakátban rejlő jelentéspotenciált.) Az *Elvtársak vége!* egy szuverén alkotó világlátásának, gondolati, érzelmi regiszterének lenyomata. Ugyanakkor nyitott mű. Többféle értelmezésre ad lehetőséget, mert a képbe kódolt beszédhelyzet (az elnyomottak elnyomóikkal szembeni felszólalása, a függetlenség deklarálása, az arctalan hatalomnak való arcátlan beszólás stb.) általános érvényű, bárhol és bármikor aktualizálható, bármely jelentésszikrája könnyedén belobbantható. Különösen most, amikor Moszkva ismét beindította birodalmi tankjait. Orosz István *Товарищи, конец!* című alkotásaegy csodálatos társadalom- és korrajz – egy nem annyira csodálatos társadalomról és korról. Hangulatjelentés a rendszerváltás hajnalán. > **Egy tarkónyi pillanatfelvétel, amely az ország függetlenségét, jövőbe vetett hitét, szabadságvágyát exponálja.** Az újrakezdés reményét. Hogy az éjjeleink ne plakátmagányban ázzanak. Hogy lehet új fejezetet kezdeni az élet színpadán. Egyénileg, kollektívan, egy egész nemzet számára. Ugyanakkor egy olyan alkotás, mely segíthet megérteni a kreativitás szerepét, az átkeretezés természetét, a művészi látásmód lényegét ­– ha úgy tetszik, egy alkotói folyamatot, egy műalkotás születését is. Ettől „működik”, ettől ikonikus ez a plakát. Ez adja igazi erejét, téren és időn átívelő igazságát.