> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.beyondtaglines.hu/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Quincy Jones varázslatos pillanata
- URL: https://www.beyondtaglines.hu/quincy-jones-varazslatos-pillanata/
- Published: 2026-07-16T12:54:00.000Z
- Updated: 2026-08-23T20:29:06.000Z
- Description: Andy Nairn brit stratégiai tervező „A szerencse stratégiája” című könyvének egyik fejezete Quincy Jones személyét és pályafutását megidézve illusztrálja a szerencse szerepét és jelentőségét az alkotói folyamatokban.
- Author: Andras Limdauer
- Tags: Kreátor, kreativitás, Reklámtörténet könyvek, könyvajánló

**Quincy Delight Jones, a 20\. század egyik kiemelkedő zenésze, komponistája, zenei producere, televíziós személyisége volt. Számos Grammy- és Emmy-díjat nyert; slágereit a fél világ dúdolta; Michael Jackson korszakos Thriller-albumának producere, illetve a *We Are the World* producere és karmestere volt; több mint 40 film zenéjét szerezte és mellesleg világsztárokkal (a teljesség nélkül: Ray Charles, Dizzie Gillespie, Miles Davis, Frank Sinatra, Paul Simon) muzsikált együtt. Azt mondják, aki ilyen sikeres életet tud maga mögött, igencsak szerencsés ember. De vajon mi volt a titka? Milyen sajátos életstratégiát alkalmazott a munkájában, mi több, a mindennapokban?**

![](https://storage.ghost.io/c/bc/dc/bcdc50a4-7d47-4779-a7df-239e7ed7a2f9/content/images/2026/08/Quincy_jones_1980_-cropped-.jpg)

Quincy Jones. Forrás: [UCLA Library Digital Collections](https://digital.library.ucla.edu/catalog/ark:/13030/hb8k4009df?ref=beyondtaglines.hu). Licenc: [Creative Commons Attribution 4.0 International (CC BY 4.0)](https://creativecommons.org/licenses/by/4.0/?ref=beyondtaglines.hu).

Akár külön könyvet is szentelhetnénk a chicagói születésű mester életének. Virtuozitása mindenben – dal- és zeneszerzés, előadó-művészet, színpadkép – látványosan megmutatkozott. Olyan világhírű muzsikusokkal dolgozott együtt, mint Frank Sinatra („Elröpített egy másik bolygóra”), Aretha Franklin („Feje tetejére állította Amerikát”), vagy például a Beatles („A világ legpocsékabb zenészei”). Annyi nagyszerű ember keresztezte útját, hogy gyakran hasonlították őt Forrest Gumphoz.

Ugyanakkor egész munkásságát végigkísérte, hogy mindig képes volt helyet szorítani a váratlanul felbukkanó, csodás pillanatoknak. Sokat idézett gondolata így hangzik:

## „Adj az Úrnak 20-30% esélyt, hogy besétáljon az ajtón. Mert akkor megtörténhet a varázslat.”

Érdekes, hogy Quincy esetében ez nem csupán passzív reménykedés, hogy valami jó fog történni – hanem egy nagyon is tudatos, a szerencsére is építő életvezetési stratégia volt.

„Q” valójában rendkívül szigorúan ragaszkodott elveihez: elképesztő zeneelméleti tudással rendelkezett, és megvetette azokat, akik nem tartották be a dallamvezetés, az összhangzattan és a hangszerelés alapszabályait. Ám azt is tudta, mikor kell elengedni a tudományt, és hagyni, hogy a művészet vegye át az irányítást. És mivel nem bízott semmit a véletlenre, ez a fajta tudatosság irányította alkotói folyamatát is.

Ezen munkamódszernek köszönhetjük egyik legnagyobb mesterművét, amit 1982-ben producerként, Michael Jacksonnal közösen hozott létre: a *Thriller* című nagylemezt. 66 millió eladott példányával ez minden idők legsikeresebb albuma. És ne feledjük: Jones személyéhez kötik a videóklip mint popműfaj feltalálását, mi több, a faji megkülönböztetés felszámolását az amerikai zeneiparban. A Jackson-lemezt elképesztő tempóban alkották meg (a túlterheléstől egyik erősítőjük kigyulladt a stúdióban), a felvétel készítése során pedig újra és újra el-kalandoztak a kijelölt zenei irányvonaltól.

Vegyük az album címadó dalát. A *Thriller* eredetileg egy könnyedebb nótaként indult Starlight \[Csillagfény\] címmel. De ahogy a dalszerző, Rod Temperton kissé jobban megismerte Jacksont, megtudta róla, hogy rajong a horrorfilmekért, ezért baljósabb hangulatot adott a számnak. Aztán Jones bedobta, hogy a felesége ismeri Vincent Price-t, a horrorfilmek népszerű színészét, akit végül felkértek a mára ikonikussá vált monológ felmondására. Ez két olyan szerencsés fordulat, ami nem történt volna meg, ha a csapat mereven ragaszkodik az eredeti forgatókönyvhöz.

A *Billie Jean* című sláger születését hasonló varázslatos pillanatok kísérték. Jones szakmailag úgy érezte, hogy az intro túl hosszúra sikeredett – de Jacksonnak tetszett a rész, meg akarta tartani. Nem igazán tudta megmagyarázni, szimplán csak úgy érezte, táncolnia kell rá. Így hát Jones biztosított neki egy kis mozgásteret (szó szerint).

## „Ha Michael Jackson azt mondja, erre neki táncolhatnékja támad, hát, akkor nincs mit csinálni, befogjuk a pofánkat.”

Igazság szerint a *Beat It* című dalnak sem kellett volna megszületnie. Nem szerepelt az albumra szánt számok között. A zenészek már kilenc remek nótát rögzítettek, és mindenki végtelenül elégedett volt a felvett anyaggal.

Jackson viszont szerette volna megcsinálni első rockdalát; így Jones kikukázta az egyik számot az új szerzemény kedvéért. Ezután beszervezte Eddie Van Halent, hogy egy teljesen valószínűtlen gitárjátékkal járuljon hozzá a dalhoz. 

Jones ötször hívta fel a rockert, hogy meggyőzze a feladat komolyságáról; Halen végül azért vállalta el, mert Q teljes kreatív szabadságot ígért neki:

## „Nem fogom megmondani, mit játssz. Azért vagy itt, mert a te tudásodra van szükség.” 

Jones ismét hagyott egy kis helyet az Úrnak, hogy csodát műveljen.

![Eddie Van Halen](https://storage.ghost.io/c/bc/dc/bcdc50a4-7d47-4779-a7df-239e7ed7a2f9/content/images/2026/07/4b6519_433f21954e6243f5b099b28ee759e5f6-mv2.jpg)

Eddie Van Halen tudja, mit játsszon, ha hagyják. (Forrás: wikipedia)

Ezzel szemben a mai, modern reklámcsinálás gyakorlatában mintha lelakatolnánk az ajtót az Úr előtt. Ha az ötleteket már egyszer eladtuk, nehéz menet közben módosítani rajtuk. A forgatókönyvek és a reklámzenék idő előtt lefixálódnak, a rendezőktől pedig azt várjuk, hogy forgassák le szépen a papírra vetett filmötletet, és lehetőleg ne tegyék hozzá a saját gondolataikat.

A végén pedig jönnek a kutatók, nekik aztán 

> ***rengeteg időt adunk a kutatásra, jóval többet, mint amennyit az alkotók kaptak az alkotásra.*** 

Mindent a rideg logika vezérel, varázslatnak nincs helye: megbeszélésről megbeszélésre rágjuk át, hogy mi fog egy-egy forgatáson történni, hogy mindenki képben legyen, és kizárólag az történhessen, amit előzetesen megbeszéltünk. Ennek nyilván az a lényege, hogy ne érjenek senkit kellemetlen meglepetések. 

> ***Igaz, ezzel a szerencse lehetőségét is kizárjuk az alkotói folyamatból.***

Szóval, ha csupán egynyári slágert szeretnénk, semmi gond, kövessük az aprólékos, minden részletre kiterjedő tervezés módszerét. Ha viszont egy igazi *Thriller*re vágyunk, nos, akkor 

> ***hagyjunk több teret a táncnak, adjunk hozzá némi borzongást, és az egészet bolondítsuk meg egy karcos gitárszólóval.***