Lénárd Enikő junior art director (feat.) és Tóth Máté senior content kreatív/szövegíró (Artificial Group) a mai napon bevésték magukat a Cannes Young Lions nagykönyvébe: az egyik legnagyobb presztízsű kategóriában, a filmes pályaművek között nyerték el az ifjú reklámosok számára megrendezett verseny bronzoroszlánját.
A filmes kategóriában ugyanazt a briefet kapták a versenyzők, mint a printkategóriában; a monacói hercegné alapítványának egyik kulcsüzenetére kellett dolgozniuk: a vízbiztonságot, a fulladásos balesetek megelőzését kellett kommunikálniuk. (Miként azt tudjuk: a Princess Charlene of Monaco Foundation-t, II. Albert monacói herceg felesége, született Charlène Lynette Wittstock alapította, egykori dél-afrikai úszóbajnok és olimpikon; hát innen a szervezet sportos/vizes érdeklődése, zárójel bezár.)
Igaz, mivel a film kategória jóval melósabb, mint a többi, erre 48 óra áll rendelkezésre, szemben a többi kategória egynapos sprintjével.
De ez akkor sem sétagalopp.
És most kikapcsolódásképp nézzük meg közelebbről a nyertes pályaműveket.
A Bronz
A magyar kreatív páros „The Water Watcher” címmel készítette el pályaművét: főhőse egy apa (Tóth Máté alakításában), aki csak áll/ül a parton, egyre csak a vizet figyeli. Miközben labda pattan a fejének; a fagyi a kezére olvad; csörren a telefonja, de kinyomja; homokos törülköző ráznak az arcába; üdítős palackot nyit ki, a kóla buzogva tör elő az üvegből – de ő mit sem foglalkozik ezekkel.
És jönnek az értelmező feliratok: „Úgy tűnik, semmi nem érdekli. Pedig ő az, aki a parton a legjobban figyel. Ilyen, ha az ember rendesen őrködik. Ilyen egyszerű megelőzni a vízbefulladást.” Majd odarohan a férfihoz a kislánya, hogy mutasson neki valamit. Vége insert: „Vigyázz a gyermekedre. Ne vedd le a szemed a vízről.” És hogy stílszerűek legyünk: felúszik a logó.
Szép, tiszta reklámos dramaturgia; a klasszikus „kettős perspektívával” dolgozik, mikor egy szituációról kiderül, hogy valójában nem az, aminek látszik. Remekül szikrázik össze a Guardian híres „Points of View” szpotjával; de hogy a magyar megfelelőjét is beidézzük, lásd: Chockito „Ronda és finom” (aka: „Ne ítélj elsőre!”).
Az Ezüst
A kategória ezüstoroszlánját a norvég páros: Ingrid Gulaker Skoglund (szövegíró, WAL) és Tage Hogness (art director, WAL) vitte haza. Az ő filmjüket nem mondhatjuk igazán filmnek; inkább egy szimpla kis animációcska.
Állóképeket sorjáznak egymásra, mégpedig különböző országok, különböző nyelvű figyelmeztető tábláit, melyek a fürdőzés veszélyére intenek: stilizált vízhullámokból kalimpáló emberke piktogramja. Majd ráközelítenek a cannes-i föveny táblájára, miközben megjelenik a felirat: „Ez a vízbe fulladás egyetemes jele – de aki vízbefullad, valójában nem így jelez.” Majd a látványos VFX: a táblán látható kis figura elsüllyed a vízben. Csak a feje búbját látni. „A legtöbb áldozat nem tud segítséget kérni.” Majd a végefelirat: „Tanuld meg felismerni a vízbefulladás jeleit, hogy életet menthess.” Logó.
Ebben nincs nagy dráma, nincsenek különböző élethelyzetek helyzetek; ez valójában egy vizuális geg, egy ismert szimbólum „eltorzítása” – de ezeket a zsűri mindig kedveli, mert univerzálisabb,
mert egyszerűbb megoldás, és ezért kevesebb magyarázatot is igényel.
Egy képpel és annak variációival dolgozik, és maximum két mondattal el is jut a végső állításig.
Az Arany
Az aranyoroszlánt egy grúz duó nyerte meg: Giorgi Abuladze (szövegíró, Supermarket) és Luka Mosiashvili (art director, Supermarket) ötlete egy nyelvi poénra épül.
Különböző karaktereket mutatnak, akik különféle tengerparti helyszíneken figyelik a tengert; igaz, amit látnak, egy képkeret keretezi. Haj, ezt rohadt nehéz elmagyarázni, de megpróbálom. Szóval: azt tessék elképzelni, hogy a szereplők egy-egy üres képkeret előtt ülnek/állnak, de a keretben persze nincsen vászon, hanem ezen a kereten át nézik az előttük hullámzó vizet. A képkeretek mintegy a levegőben lebegnek, ahogyan azt már az AI könnyedén képes legenerálni. Az utolsó jelenetben egy gyerek szalad ki a vízből, át a képkereten, anyukája felé. Felirat: „Vannak dolgok, amiket érdemes alaposan szemügyre venni.” A gyerek lehuppan anyukája mellé a parton. „Főleg, ha az életről van szó.” (Especially when life is in the picture.) És a vége claim: „A vízbefulladás megelőzhető.” Logó.
Nos, itt azért eléggé filmszerű, divatos reklámos kifejezéssel élve „cinematic” élményben van részünk. Jól néz ki, plusz a művészettel mint „high art”-tal való összeszikráztatás révén – amivel az iparág mindig szeret kacérkodni, sőt (vö.: „art director”) – ez a munka nyilván további piros pontokat kaphatott a zsűritől. Annak ellenére, hogy ez alapvetően faék megoldás, Hacsek/Sajó-jellegű szójáték, ami szó szerint átkeretezi a „tengernézést”. Hiába, ezt arrafelé szeretik,
ehhez végképp nem kell sokat gondolkodni, ráadásul egy jól ismert vizuális megoldással megtámogatott ötlet.
A magyar kreatívok munkája humoros és emberi; a norvég csapat letisztult, minimalista megoldással rukkolt elő; a grúz srácok viszont emelték a tétet (képet), és belevittek némi költészetet. Talán ezzel sikerült megnyerniük a zsűrit, hogy nekik ítéljék az aranyoroszlánt. De mivel ez Cannes – itt biztosat senki nem mondhat, semmiről.
Mindent összevetve: Enikő és Máté eredménye hatalmas siker , pláne, hogy shortlistre került dán, portugál, amerikai, kolumbiai és ausztrál csapatokat legyőzve, közel 80 ország, több mint 400 ifjú reklámosa közül sikerült megszelidíteniük egy cannes-i oroszlánt.
Ez azért nem semmi.
Gratulálunk!
Iratkozz fel, és friss hírekkel lepünk meg a kreativitás, a kommunikáció és a kultúra világából.
