Cannes Lions International Festival of Creativity-t, amit a Google Translate-et megszégyenítő angolsággal így fordíthatnánk: Cannes-i Oroszlánok Nemzetközi Kreativitás Fesztivál (esetleg: a Kreativitás Nemzetközi Fesztiválja). A kacifántos elnevezés nagyképűen utal az „alanyra és a tárgyra”: a fesztivál főszereplőjeként definiált kreativitásra, és annak földi inkarnációjára, a reklámvilág (egyik) legnagyobb presztízsű, hőn áhított trófeájára, ama bizonyos fémből öntött vadállatra.
A cannes-i öndefiníció szerint
nem is kérdés, hogy a rendezvény a „kreativitás otthona”. A reklámos/marketinges folklór persze több névvel is illeti: „a kreativitás epicentruma”; „nemzetközi pávatalálkozó”; „jól szervezett pénznyelő masina”; „globális smúzparti”; „reklámos networking gála” – és igen, lehetne még halmozni a jelzős szerkezeteket, mert ezek mindegyike igaz rá, de még azok is, melyekről sejtelmünk sincsen.
E reklámos dzsembori valódi természetét a fesztivál által deklarált „learn, network and celebrate” tengelyén tudnánk a legjobban megragadni. És pont ez az, amire jelen írásunkban vállalkozunk: szeretnénk egy kis bepillantást adni a 2022-es Cannes Lions világába, megidézve sokszínűségét, léptékét, hangulatát. Mert gondoljunk bármit is e fesztiválról, azt el kell ismernünk, hogy e három aktivitás (tanulás, kapcsolatépítés, ünneplés) mindegyikét (vagy azok percepcióját) a szervezők évről évre profi módon, maradéktalanul leszállítják.
Történeti háttérfestés
A Cannes Lions 1954-ben került először megrendezésre, eredetileg a filmvilág cannes-i fesztiválja inspirálta – no meg a reklámkészítői hiúság. Mi az, hogy csak a filmesek munkáját díjazzák? Ismerjük el a reklámfilmesek teljesítményét is, kérem! Ennek megfelelően eleinte még csak Nemzetközi Reklámfilm Fesztiválként (International Advertising Film Festival) aposztrofálták, és a helyszíne természetesen az itáliai Velence volt. A rákövetkező évben Monte Carlo, harmadik alkalommal pedig már a francia Riviéra adott otthont az eseménynek. (Érezzük, ugye, mennyire a filmvilág farvizén evickél a történet?) Utána még sokáig hol Velence, hol Cannes között ingáztak a szervezők és a vendégek. 1984-től viszont mindenki megnyugodhatott, mert végleg Cannes lett a házigazdája a reklámos nyári tábornak.
Igaz, Velence masszívan otthagyta nyomát a fesztiválon. A reklámvilág híres-hírhedt oroszlános trófeáját ugyanis nem más, mint a Szent Márk téren látható szárnyas oroszlán inspirálta. (A cirka 18x16x10 cm kiterjedésű oroszlán egyébként 2,5–3,5 kg súlyt nyom, kategóriájától függően. Komoly darab. Könnyedén meg lehet vele törni egy kosár diót a karácsonyi bejglihez.)
A cannes-i előadások és edukációs programok lényegében azt a szerepet töltik be, mint disznóvágáson az első kupica pálinka. Segítenek bemelegíteni hangulatot. Kenőanyagot adnak a társalgáshoz. Meg lehet velük indítani a beszélgetést; máris lehet vitatkozni, egyetérteni, okoskodni. Egyáltalán: mutatni, hogy mi mennyire értjük az idők szavát.
Nyugodtan megállapíthatjuk
Cannes-ba mindenki azzal a szándékkal érkezik, mert nyerni akar. Nem biztos, hogy ezt bevallja magának – de egyszer, talán, valamikor ez a vágya. Hiszen Cannes a kreativitás metaforája. A győztesnek odaítélt trófea, az a bizonyos „oroszlános szobor” pedig maga a tárgyiasult, színtiszta creativity! Mondják rá: a reklámszakma Oscar-díja. Mit Oscar-díj! Egy bömbölő Nobel-prize! Akinek egy cannes-i oroszlán csillog a polcán, akinek neve ott virít a certifikáton, az úgy van vele, hogy meghódította a reklámos Himaláját, belépett a kiváltságosok klubjába, ahova csak nagyon keveseknek adnak belépőt – és azoknak se mindig.
Hiába, a Cannes Lions megkerülhetetlen jelensége a reklámiparnak,
még akkor is, ha sokan úgy gondolnak rá, mint a Marmite-ra: vagy szeretik – vagy gyűlölik.
Iratkozz fel, ha szeretnél tájékozódni a kreativitás, a kommunikáció és a kultúra világában, és kíváncsi vagy még őszinte, bullshit-mentes emberi gondolatokra az AI árnyékában.
