A Meta szeptember 15-én indította el a Meta One for Business nevű előfizetést, és a következő napokban oldalak tömegénél ugrott fel ugyanaz az ablak: az ingyenes linkkeret elfogyott, további linkekért tessék fizetni. A keret havi két olyan link, amely a Facebookon kívülre mutat, vagyis egy hetente kétszer posztoló cég nagyjából a hónap második hetében végez vele. A buzgóbbak már az első 3 napon. A korlátozást a Meta tavaly december óta tesztelte csöndben, akkor még a Meta Verified nevű előfizetéshez kötve, mostanra viszont már rendes árlistát is rittyentett hozzá.
Két link – aztán irány a kassza!
A csomagok 14,99 dollárnál kezdődnek, de ezért a pénzért pontosan annyi linkes poszt jár, mint ingyen, azaz 2 darab. (Kék pipa viszont jár hozzá, lehet vele büszkélkedni.)
A 49,99 dolláros Advanced havi 8 linket enged, a 149 dolláros Expert 20-at, a korlát pedig csak a 499 dolláros Max csomagban tűnik el, és ott is csak a Facebookon, mert Instagramon a legdrágább előfizető is havi tizenkettőnél megáll. Áfával és forintra átszámolva a két felső lépcső nagyjából havi 60, illetve 200 ezer forint. Szinte örömünnep ennek fényében, hogy az előfizetés több összekapcsolt Meta-felületen is használható, bár az ezeken belüli linkkorlátok eltérnek: a Max csomag a Facebookon eltünteti a korlátot, az Instagramon viszont 12 linknél megáll.
Sírhely, havidíjjal
Érdemes megnézni, mit kap a pénzéért, aki fizet. A Meta saját átláthatósági jelentése szerint az amerikai hírfolyamban megtekintett posztok több mint 98%-ban nincs külső link. Ez a szám nem a véletlen műve: az algoritmus évek óta módszeresen hátrasorol minden (értsd: nem mutatja meg az édesanyádnak sem) olyan linket, ami kikattintaná a felhasználót a platformról. A linkes poszt tehát már rég halott volt, mire árat kapott. Az előfizetés ezen mit sem változtat, a Meta sehol nem ígéri, hogy a fizető oldalak linkjeit többen látják majd.
A havidíj a sírhelyért jár, a temetésre ettől még senki nem jön el.
Aki azt szeretné, hogy a tartalma élő emberek elé is kerüljön, annak ezenfelül hirdetésre is költenie kell.
A márka tehát kétszer fizet: egyszer azért, hogy kitehesse a linket, egyszer pedig azért, hogy valaki meg is lássa.
A kiskapukat is bedeszkázták
Az első reflex persze az, hogy a linket majd az első kommentbe tesszük, ahogy azt évek óta mindenki csinálja. A decemberi tesztben ez még működött, a Meta súgóoldala szerint azonban a keret ma már a linket tartalmazó posztokra és kommentekre együtt vonatkozik, vagyis a kommentbe rejtett link is a havi kettőből fogy. Szabadon csak a Meta saját alkalmazásaira mutató linkek mehetnek, ami elég pontosan leírja a helyzetet: a Facebookról az Instagramra ingyen át lehet sétálni, a saját weboldalunkra viszont már csak jeggyel.
Az is sokat elárul, kiket kímél meg a Meta – már ha egyáltalán megkímél valakit. A tavaly decemberi tesztből a regisztrált hírkiadókat még kihagyták, a mostani korlátozásnál azonban ennek a kivételnek egyelőre nincs nyoma a Meta nyilvános tájékoztatásában. A jelenlegi értesítés csak a támogatott affiliate linkeket és a Meta saját szolgáltatásaira mutató linkeket nevezi meg korlátlanként, és már kiadói oldalaktól is érkeznek beszámolók arról, hogy náluk is felbukkant a fizetős linkkeret. Hogy a regisztrált hírportálok végül megússzák-e, azt egyelőre a Meta sem tette egyértelművé.
A korlátozásnak így semmi köze a tartalom minőségéhez, és ezt a Meta nem is nagyon titkolja.
Hivatalosan viszont azt vizsgálja, jelent-e többletértéket az előfizetőknek, ha több linket posztolhatnak. (Hogy kinek jelent értéket, azt a következő gyorsjelentés majd pontosan megmutatja – tippre azt mondanám, jelen formájában a link szinte semmit sem ér, lévén plusz költés nélkül egy árva lélek sem látja.)
Tíz év, egy irány
A Facebook egy évtizeden át arra biztatta a cégeket, hogy nála építsenek közösséget, mert ott vannak az emberek. Amikor a közösségek megépültek, a Meta apránként elzárta előlük az organikus elérést, és eladta a márkáknak a hirdetést, amellyel visszavásárolhatták a saját követőik figyelmét. Most a kijáratra is jegyet kell váltani. A Meta közleménye szerint az alkalmazásai ingyenesek maradnak, és ez igaz is: bent maradni ingyen lehet, kimenni kerül pénzbe.
Cory Doctorow évekkel ezelőtt kitalált erre a folyamatra egy szót, amely nem tűri a nyomdafestéket (szerencsére mi digitális felület vagyunk, ezért nincs ilyen problémánk: „enshittification”, azaz: elszaródás), és a Meta negyedévről negyedévre lelkiismeretesen bizonyítja, hogy a szó mit is jelent.
Letörölni a francba
Van egy olcsóbb megoldás is, amelyet a marketingszakmában ritkán mondanak ki hangosan, mert a szakma jó része már ebből él:
letörölni az egészet a bánatba, és elkezdeni normális emberek módjára élni.
Egy márkának ez saját weboldalt jelent, hírlevelet, amelyre az olvasó maga iratkozott fel, és olyan közönséget, amelynek az elérését senki nem árazza át negyedévente egy felugró ablakban. Ez lassabb és fárasztóbb, mint posztolni, és az első hónapokban a számok is csúnyábbak lesznek. Cserébe nem kell bérleti díjat fizetni a saját ajtónkért egy olyan cégnek, amely közben azon dolgozik, hogy senki ne találjon oda. Az olvasó annyit érzékel majd ebből, hogy a kedvenc oldalai tartalmát a postafiókjában találja meg, ahol legalább nem egy algoritmus dönti el, megmutassa-e neki (legalábbis egyelőre).
Tudjuk jól, hogy ez nem fog megtörténni. Pedig nem is olyan hülye ötlet! Átalakulhatna a gmail inboxa egy newsfeed-dé, ahol a reply all a komment, a sima reply pedig a direct message.
Nem kérek most ezért az ötletért pénzt.
Iratkozz fel, és havonta küldünk hírlevelet, amitől sokkal okosabb leszel!
