Rendszerváltó plakátterápia: a 26. ARC kiállítás

16 éven át tartó NERológiai kezelés után „Idegrendszerváltás” címmel biztatott mindenkit alkotásra, a kreatív szabadság megélésére és önfeledt ötletelésre-álmodozásra a 26. ARC plakátkiállítás. Ugyan, mi más is lehetett volna a téma április 12-e után? Lehetett volna-e ennél nagyobb erejű élményre reflektálni? Idegileg, rendszerileg, egyáltalán? Ugye, hogy nem.

Tűző napsütésben,

a BME "E" épület melletti parkoló durva murváját ropogtatjuk, plakátról plakátra fordulunk, és úgy érezzük magunkat, hogy itt, bizony, egy terápiás ülésen veszünk részt. Egy ország beszéli ki magából a múltját, próbálja megfogalmazni az elmúlt 16 esztendejét – és az eufóriát, a frusztrációt, a sérelmeket, a félelmeket plakátolják itt elénk, 504 x 238 cm-es felületeken. És hát van is egy alkotás, ami remekül summázza ezt az alaphelyzetet: Orbán a pszichológusnál, ahogy a gyermekkori apa-fiú kapcsolatát idézi, zöld-fehér tapétás szobában, miközben a pszichológus egy diákhiteles tollal (!) jegyzetel – de ezt a jegyzetelést is láttuk már, nem mástól, mint magától Orbántól, úgyhogy akkor most tessék megfejteni, hogy ki is az a pszichológus...

A plakátok legtöbbje a politikára reflektál, de azért a klímaváltozás (kiszáradt Balaton) és a generációs gap témája is felvillan, és persze horzsol az AI-probléma, ez érthető. Bevallom, nagy „wow-élménnyel” egyik mű sem ajándékoz meg; talán a Hogylétemről című képnél időztem kicsit többet, mondanám: tetszett, mert volt benne egy összeszikra (biszociáció) – de ennek főképp Örkény az oka, nem az önkény és a megvalósítás.

Vannak jópofa ötletek, vannak hangulatok és flashek, de némiképp hiányérzetem is van, mert zömében olyan ez a kiállítás, mint egy óriási mémgyűjtemény; online térben elpöccintett poénok, lefirkantott ötletcsírák, félmondatos asszociációk egy elkoptatott félmondatra – fecsegő felszín, hallgató mély. Egy nagy múltú plakátországban, Bortnyik Sándor, Berény Róbert, Pócs Péter, Orosz István és sok más klasszikus hazájában keresném a műfaj méltó örököseit. Az öncélú önkifejezés helyett a kimunkált gondolatközlést. Tartalom és forma harmóniáját – ami egy 3 másodperces insta-posztnál tovább velem marad.

Persze lehet, hogy ez már csak az én idegrendszerem rövidzárlata.

Eltöprengek rajta,

vajon mennyivel bátrabb, szókimondóbb művek között bóklásznánk, ha április 12-én más eredmény született volna. Ha a „rendszerváltás” helyett csak az „ideg” marad nekünk. Hogy egy megbízható alkotót, Örkényt parafrazeáljuk:

Van-e olyan erőhatalom, amelynek hatására ütősebb ARC-plakátok születhetnének? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!

A 26. ARC kiállítás október 18-ig tekinthető meg, úgyhogy tessék kimenni, körbenézni és elgondolkodni a világon!