Mi is valójában a horror? Zsigeri félelem az ismeretlentől. És mitől „jó” a horror? A vérontás, a gore érzékletes leírásától? Vagy az idegen lényektől és/vagy árnyaktól, akik a főhősre vadásznak? Netán az olyan emberektől félünk, akiknek sem a motivációit, sem a cselekedeteit, sem a gondolkodásmódját nem értjük? Nem véletlenül van a horror műfajának is számos leágazása. Egy azonban biztos: attól rettegünk leginkább, ami bennünk, olvasóban játszódik le.
Könyvajánló rovatunkban Steven L. Peck – A Short Stay in Hell című kisregényével foglalkozunk.
Steven L. Peck 2009-es könyve teljesen máshonnan közelíti meg a műfajt, nem véletlenül az egzisztenciális horror rá a legtalálóbb kifejezés. Alaphelyzete a következő: Soren Johansson mormon geológus mindig is abban hitt, hogy halála után újra találkozik szeretteivel az örök túlvilágon. Nem is tévedhetett volna nagyobbat. Halála után ugyanis nem a keresztények túlvilága várja. Soren pedig csak úgy nyerhet ebből a pokolból megváltást, ha egy (szinte) végtelen könyvtárban megtalálja azt a könyvet, ami az ő saját életéről szól...
Egyszerű lenne Peck kisregényét annyival elintézni – mint ahogyan egy goodreads-kommentelő tette –, hogy „az igazi pokol az, amikor egy óriási könyvtárban nem találsz egy jó könyvet sem”, de ennél azért többről van szó.
A könyv alapötletét bevallottan Jorge Luis Borges: Bábeli könyvtár című novellája adta, amely önmagában egy izgalmas gondolatkísérlet a „végtelen” fogalmának leírására és érzékeltetésére.
Miként azt Steven L. Peck – aki egyébként több mint húsz éve a Brigham Young Egyetemen biológiaprofesszora, és tanítás mellett a cecelegyeket tanulmányozta Afrikában – a könyv sztorijával kapcsolatban nyilatkozta:
„[A könyvem] a végtelen jelentésének feltárása; mert elég nyilvánvaló, hogy a végtelen jóval hosszabb, mint azt mi gondolnánk.”
Minden idő kérdése
Peck szépen lassan, majdhogynem komótosan építi fel világát, amely nem nélkülöz humort, klasszikus horrort, sőt, romantikát sem. A hangsúly azonban nem elsősorban az emberi kapcsolatokon, hanem az emberi aggyal felfoghatatlan tereken és a könyvtárban töltött – idővel értelmét vesztő, mégis makacsul létező – időn van.
A megfelelő könyv létezése egyszerre ad a főhősnek reményt és növeli a kétségbeesését, hiszen a variációk száma miatt a keresés egyre reménytelenebb és reménytelenebb. A keresést azonban – a szerző által teremtett szabályok szerint – nem adhatja fel (vagy ha igen, csakis ideiglenesen). Soren számára ugyanis még a halál és az öngyilkosság sem jelent kiutat, ami valahol érthető, hiszen a pokolban meghalni nyilvánvalóan egy paradox (és igencsak eretnek) gondolat.
Csatlakozz, és máris olvashatsz tovább!
